1. A Medgyessy-kormány időszaka
A Medgyessy-kormány 2,5 éves tevékenységét jól jellemzi, hogy a 2004. májusában kiadott „Sikeres ország, gyarapodó családok!” című anyagában egyetlen betű sincs az egészségügyről. Mindazonáltal történtek jelentős változások:
2002-ben az ágazatban (is) 50%-os bérfejlesztés történt, aminek következtében az Egészségbiztosítási Alap hiánya 2003-ra 300 milliárd forint fölé nőtt, és 2005-re elérte a 375 milliárd forintot. Ugyanakkor e lépés sem az ágazat valódi bérfölzárkóztatását, sem a benne dolgozók szimpátiáját nem érte el.
Elkészült a második kórházprivatizációs törvény – ezt azonban az Alkotmánybíróság (formai okokból) megsemmisítette, a kormány pedig nem futott neki másodszor is a kérdésnek.
Bevezetésre került – a már a Fidesz-kormány programjában is szereplő – teljesítmény alapú elszámolás, a teljesítményvolumen, illetve 2004-től a teljesítményvolumen-korlát is. Ekkor azonban az elszámolás még „felülről nyitott” maradt, azaz az intézmények, bár degressziós elszámolás alapján, de minden teljesítmény után pénzt kaptak.
A szakma által várt/félt reform értékű változások azonban mind Csehák Judit, mind Kökény Mihály időszaka alatt elmaradtak.
2. Az első Gyurcsány-kormány időszaka
2004 októberében hivatalba lépő kormánynak mindössze másfél éve volt arra, hogy eredményt produkáljon. Nem meglepő módon ez idő alatt egyetlen területen sem fogott bele valóban jelentős, reform-értékű változtatásba. Mindazonáltal az egészségügyi tárca élére kerülő Rácz Jenő több, előremutató lépést is tett, illetve tervezett. Mindezeket a 2005 elején közzétett 21 lépés programja tartalmazta:
- Sürgősségi osztályokat, központi ügyeleteket létesítünk azokon a területeken, ahol ezek az intézmények hiányoznak.
- Új helikopterbázisok létrehozásával az ország minden pontja elérhetővé válik a légi mentés számára. Még az idén 3, a következő években 7 új mentőhelikoptert szerzünk be.
- 40 darab új rohamkocsi és 80 darab mentőkocsi beszerzésével, a mentőkocsik új, korszerű műszerekkel való ellátásával még az idén jelentősen javítjuk a mentőszolgálat felszereltségét.
- Még az idén Nemzeti Rákellenes Programot indítunk. Ennek keretében szűrőbuszokkal, szervezett utazással év végéig 65 százalékra növeljük az emlőszűrésen résztvevők arányát.
- Felújítjuk és korszerűsítjük a regionális és megyei onkológiai centrumok sugárterápiás berendezéseit. Megkezdjük a Közép-Dunántúli onkológiai központ építését.
- Egy éven belül biztosítjuk, hogy a daganatos betegeket mindenhol az országban megfelelően minősített, a szakmai követelményeknek mindenben megfelelő gyógyító intézményekben lássák el.
- A fekvő- és járóbeteg-kasszák összenyitásával egységes gyógyító-megelőző kasszát hozunk létre.
- Háziorvosok praxisközösségének és külön praxisalapnak a létrehozása, kistérségi összefogással háziorvosok központi ügyeletének megteremtése.
- Ösztönözzük, hogy az azonos hatóanyagú és hatású gyógyszerek közül az orvosok a beteg számára kisebb terhet jelentő, olcsóbb gyógyszereket írják fel.
- A promóció és a reklám szigorúbb szabályozásával mérsékeljük az indokolatlan gyógyszerfogyasztást és az orvosok érdekeltségét az azonos hatású gyógyszerek közül egy bizonyos gyártó termékének felírásában.
- Átalakítjuk a legnehezebb helyzetben lévők közgyógyellátásának rendszerét.
- Kialakítjuk az egészségügyi ellátás szabványait, amelyek garantálják, hogy a biztosított mindenhol, az ország bármely pontján minőségi szolgáltatást kapjon.
- Pontosan meghatározzuk a különböző szintű egészségügyi ellátások igénybevételi rendjét.
- Megteremtjük a járulékbefizetések ma hiányzó, nyomon követhető egyéni nyilvántartási rendszerét.
- Az ősztől bevezetésre kerülő, az Európai Unión belüli ellátásokra jogosító EU-kártyákkal összekötve elkezdjük egy olyan rendszer kialakítását, amely alkalmas lesz a jogosultság és a befizetések ellenőrzésére.
- Hatékonyabbá tesszük a járulékbeszedés rendszerét és a felhalmozott tartozások behajtását.
- A fekete és a szürke munkavégzés kifehérítésével bővítjük a járulékfizetők körét. Ez teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy mérsékelhessük a tisztességesen fizetők ma túlságosan magas járulékterheit.
- Elérjük, hogy minden biztosításra jogosult mögött tényleges járulékbefizetés álljon.
- A biztosítási elv megerősítése mellett az állam felelőssége, hogy azok számára is biztosítsa a legszükségesebb egészségügyi ellátásokat, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nem rendelkeznek biztosítással.
- Még ebben az évben pontosan meghatározzuk a biztosítási csomagot, azokat az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek mindenkit megilletnek, aki biztosítottként jogosulttá vált az ellátásra.
- A biztosítási csomagba nem tartozó extra szolgáltatások a jövőben csak kiegészítő, vagy piaci biztosítás vagy teljes térítés mellett lesznek igénybe vehetők.
Ezen időszak alatt valóban fejleszteni kezdték a sürgősségi ellátást és a mentést, elindult a Nemzeti Rákellenes Program, egységessé vált a gyógyító-megelőző kassza, és bevezették az EU-kártyát is.
Bár a kormány beszámolója szerint 2006 januárjára a 21 pontból 16 megvalósult, illetve elkezdődött, azért sok kritikusban maradtak kétségek. Minden kritika közül talán a leggyakrabban visszatérő az volt, hogy a 21 lépés, bár többnyire valóban fontos kérdésekkel foglalkozik, nem áll össze egységes rendszerré, és ilyen módon nem ad választ az egészségügy alapvető problémáira. (Kékkel jeleztem azokat a lépéseket, amelyek valójában csak később, az Egészségügyi Reform során kerültek megoldásra.) Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy a 21 lépés programja már választási előkészület volt, így nem is volt célja minden gondra választ adni.
3. A második Gyurcsány-kormány időszaka
Válságkezelés
A későbbi problémákat már az is előre jelezte, hogy a koalíciós partnereknek a kormányprogramban heteken keresztül képtelenek voltak megegyezni. A végül elkészült anyag szerint az egészségügy irányítását a liberálisok kapták, a kulcskérdésről, a biztosítási rendszer átalakításáról azonban a felek elhalasztották a döntést. Mint később kiderült, ez nemcsak szakmai, de alapvető stratégiai hiba volt.
A katasztrofális költségvetési hiány árnyékában az új miniszter, Molnár Lajos, első lépésként gyors, határozott válságmenedzselő lépéseket tett: megszüntette a teljesítményvolumen-korlát degressziós elszámolását, ezzel gyakorlatilag lezárta a gyógyító-megelőző kasszát. Bevezette az 5 perces szabályt, és az ágykihasználtság maximum 100%-on történő elszámolását, amivel csökkentette az elszámolható teljesítményeket, (az előző kormány ígéretének megfelelően) átalakította a közgyógyellátási rendszert, és hozzákezdett a Mentőszolgálat racionalizálásához. Regionális alapon átszerveztette az ÁNTSZ-t (bezáratott egy sor gazdaságtalanul működő egységet, pl. labort), és új, pénzügyi szemléletű vezetőt nevezett ki az OEP élére.
Mindezek hatására 2006-ban az Egészségbiztosítási Alap hiánya drámaian, körülbelül a harmadára, 110 milliárd forintra csökkent.
A nyár másik fontos lépése az Egészségügyi Reform előkészítése, a Zöld Könyv társadalmi vitára bocsátása volt. Bár az anyaghoz gyakorlatilag minden érintett, és sok száz magánszemély is hozzászólt, a későbbiekben mégis sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy a változásokat egyeztetések és párbeszéd nélkül vitte végbe a tárca.
Ez az időpont (2006 ősze) volt az, amikor az ellenzék két meghatározó egészségpolitikusa, két volt miniszter, Gógl Árpád és Mikola István is elérkezettnek látta az időt, hogy megossza alternatív szakmai elképzeléseit az országgal (2006. október, Magyar Szemle).
Gógl Árpád többek között a következőket írta:
„Az ellátórendszer szabályozott piaci mechanizmusok alapján működtethető optimálisan (hatékonyan), ahol korlátozottan, de érvényesül a piac szabályozó funkciója, ugyanakkor az érdekeltségek szakmapolitikai célokat közvetítenek, és tartós egyensúlyi állapotok alakulnak ki mind a rendszeren belül, mind pedig a szolgáltatók és a betegek viszonylatában.”
„Cél, hogy minél alacsonyabb szinten valósuljon meg a minőségi befejezett ellátás, az ellátórendszer szerkezete pedig a morbiditási helyzethez illeszkedjen. Ehhez szükséges kiépíteni az ellátásszervezési funkciót az alapellátásban. Az ellátásszervezés az ellátórendszer olyan struktúrája, ahol az ellátók (háziorvos, gyermekorvos, fogorvos, védőnő, szakellátás) beteghez legközelebbi köre nem a minél több szolgáltatás nyújtásában motivált, hanem a hozzá tartozó lakosság egészségéért tartozik felelősséggel, így az ellátás célszerű igénybevételében érdekelt.
További cél a területi ellátási egyenetlenségek felszámolása, különösen a járóbeteg-szakellátásban.
A program csak széles társadalmi bázison képzelhető el. A magánszférának, főleg a privatizáció előrehaladása miatt egyre nagyobb szerep jut.”
További cél a területi ellátási egyenetlenségek felszámolása, különösen a járóbeteg-szakellátásban.
A program csak széles társadalmi bázison képzelhető el. A magánszférának, főleg a privatizáció előrehaladása miatt egyre nagyobb szerep jut.”
„Az ellátórendszer optimális működésének sine qua nonja a beteg gyógyítórendszerben történő mozgásának szabályozottsága, és a források e mozgáshoz való kötése (az E. Alap kasszáinak átjárhatóvá tétele), a szabad orvos- és intézményválasztás mederbe terelése.”
„Jól megtervezett, algoritmizált, költséghatékony betegutak, ellátási protokollok alapján működik a váratlan, nem tervezhető betegségek esetében, amely részben a meglévő ellátórendszerre épül, ideértve a mentőszolgálatot és a fejlesztendő sürgősségi központokat is, részben alapjául szolgál az egész ellátórendszert érintő új szemléletű ellátásnak. Nem csupán a hagyományos orvosi tevékenységek értendők ebbe a rendszerbe, hanem a vérellátás, a telefonos lelki segélyszolgálat, a koraszülöttmentés és a közegészségügyi, járványügyi területek bekapcsolódásával is számolunk.”
„Államilag garantált kapacitást működtető állami, önkormányzati és egyéb tulajdonú kórházak köre területi ellátási kötelezettséggel biztosítson fekvőbeteg-ellátást. Alaphelyzetben ezek a kórházak felölelik a megyei kórházakat, az egyetemi klinikákat, valamint az országos intézeteket.”
„Az előírt betegúttól való eltérés, vagy az alapcsomagban definiált hotelszolgáltatásnál magasabb szintű ellátás esetén co-paymentet (kiegészítő térítést) kell fizetnie a betegnek, illetve teret kell nyújtani az üzleti alapú biztosítási finanszírozásnak is.”
„A területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező kórházak működésének nincs államigazgatási akadálya. Tulajdonosi körüket tekintve lehetnek állami, önkormányzati vagy magántulajdonban lévő kórházak. … a területi ellátási kötelezettségi körbe nem bevont kórházakkal az OEP legfeljebb krónikus ágyakra köthet szerződést (aktív ágyakra nem), s azokra is a jelenleginél alacsonyabb szinten. … Pácienseiktől, illetve azok esetleges (magán)biztosítóitól kért áraikat maguk szabják meg. Az OEP által (a jelenleginél alacsonyabb szinten) finanszírozott krónikus ellátásért tetszőleges co-paymentet (kiegészítő térítést) kérhetnek.”
„A szolidaritás hazai és európai alapelvét gyakorlatban érvényesítő, szolgáltató egészségbiztosítás emberközeli szerkezeti, szervezeti decentralizálást kíván. E célt nem keresztezi, ha az egészségbiztosításhoz az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak kiegészítő, illetve szerződéses alapon is kapcsolódhatnak úgy, hogy azok akár az egészségbiztosítás feladatkörét részben átvállaló decentrumok is lehessenek.”
„A társadalombiztosítás által finanszírozott alapvető egészségügyi ellátásokat pontosan körül kell határolni.”
„A differenciált egyéni igények kielégítésére alkalmas magán-egészségbiztosítási piac kifejlődésének elengedhetetlen előfeltétele a társadalombiztosítási szolgáltatások egyértelmű meghatározottságán túl az egészségügyi ellátók versenyhelyzetének, piacának kialakulása.”
„A gyógyszerfelírási szokások költségérzékenyebbé tétele érdekében meg kell teremteni a gyógyszertámogatás keretének és a gyógyító-megelőző kassza alapellátásra és járóbeteg-szakellátásra fordítandó hányadának átjárhatóságát.”
„Az egészségbiztosítót a vásárlói szerep betöltésére alkalmassá kell tenni. Ennek keretében a szolgáltatók által jelentett adatok valódiságának ellenőrzését szolgáló rendszer fejlesztésére különös hangsúlyt kell fektetni. Az ellenőrzésnek ki kell terjedni az ellátások indokoltságának vizsgálatára is.”
(Kékkel emeltem ki azokat a pontokat, ahol Gógl Árpád álláspontja egyezik a későbbi reformmal.)
Mikola István többek között ezt írta:
„A professzionális egészségügyi ellátórendszer mindössze 10–12%-ban tehető felelőssé a népegészségügyi helyzet alakulásáért. Az emberek testi-lelki épsége, mondhatom úgy is, a humán erőforrás jó kondíciója 50%-ban környezeti tényezőkön (pl. levegő tisztasága, táplálkozás, élelmiszer-biztonság, munkahelyi körülmények, mozgáskultúra) múlik, 25%-ban genetikai tényezők befolyásolják és jelentős – mintegy 10–15% – az oktatás szerepe is.”
„Elismerve egy gazdaságpolitikai fordulat szükségességét, hangsúlyozom, hogy ehhez alapvetően új stratégiára van szükség. A makroszintű forráselosztás, a nagyrendszerek strukturális és működésbeli megváltoztatása csak ennek részeként értelmezhető.”
„A gyógyszeripar a világ legpotensebb piaca. (Hol vagy, még inkább hová lettél magyar gyógyszergyártás, magyar generikus gyógyszerpiac?)”
„Mivel mindenki egyetért abban, hogy az egészségügy többletforrásokat igényel, nem árt tudni, hogy ezeket a közfinanszírozás keretén belül lehet a leghatékonyabban felhasználni.”
„. Mivel az egészségügyi ellátórendszer csak mintegy 10–12 százalékban felelős a népegészség állapotáért, különös hangsúlyt kell kapnia az ötvenszázalékos felelősséget vivő környezeti tényezők sokaságának. Az életminőség javításában, a megbetegedések előfordulási gyakoriságának csökkentésében kiemelt szerep jut a környezetszennyezés visszaszorításának, a levegőtisztaság javításának, a korszerű táplálkozást elősegítő programok propagálásának, az élelmiszer-biztonságnak, és sokáig sorolhatnám. Nagyon időszerű lenne a régóta tervezett egészségtan-oktatás kötelező tantárgyként való bevezetése az általános iskolában. Mindezek csak összkormányzati szinten kezelhetők.”
„Ami az egészségügyi ellátórendszer reformját illeti, tényekre, adatokra alapozott programot kell kidolgozni (evidence based health policy). Magyarországon tájegységenként igen nagy különbség van az emberek egészségi állapotában. Éppen ezért regionális népegészségügyi adatokra, trendekre támaszkodva kell régiónként meghatározni a szükségleteket, méghozzá a középtávú térségi kiegyenlítés esélyét is belefoglalva.”
„…a nagyrendszer teljes átalakítása évtizedes program, széles politikai, szakmai és közösségi egyeztetést igényel. Nincs más választásunk. … Az átalakításhoz források, primer invesztíció kell. Számításaink szerint ennek minimális összege az első négy évben 600–800 milliárd forint között van.
Lehet azt mondani, hogy erre nincs és nem is lesz pénz. Akkor viszont ne kezdjünk bele egy hazárdjátékba!”
Lehet azt mondani, hogy erre nincs és nem is lesz pénz. Akkor viszont ne kezdjünk bele egy hazárdjátékba!”
Ez a két cikk volt az utolsó jele annak, hogy a Fidesz és szakpolitikusai képesek (lennének) az egészségügyhöz szakmai alapon is hozzászólni.
