HTML

freagle blogja

Ez egy liberális blog, többnyire közéleti témákkal. Azért hoztam létre, hogy - számomra - fontos témákról véleményt tudjak formálni, és megteremtsem a lehetőségét ezek kritikájának, más véleményekkel való ütköztetésénak. Tehát... Ha véleményed van, szólj hozzá! Ha tetszik, add tovább! Ha privátban reagálnál: a freagle@freemail.hu címet használd! Barátsággal freagle

Friss topikok

  • 1third: Haragszom rád (na jó, nem). Mert sajnos mindenben, de mindenben igazad lett (a többi posztot is cs... (2012.01.22. 03:18) Fékek és ellensúlyok
  • Revolutionist: A hazugság kora azóta tart, amióta lejöttünk a fáról. Egyetlen korban élt még csak az emberi lény.... (2011.11.09. 15:23) Hazugságok kora III. - A Rendszerhiba
  • R_John: Tardos Marcival voltam még együtt kirándulni. Akkor derült ki a betegsége. Persze én akkor még gim... (2010.04.18. 18:52) Halottak napja
  • freagle: Javítottam 2010. március 26-án. (2010.03.26. 14:27) Jelölnek, vagy csalnak?
  • Janovszki Zsolt: Pontosítok: Az Új Generáció elnöksége lemondott, a tisztújítást előkészítő választmányi ülés 13-án... (2009.07.06. 23:01) Indul a végjáték... (?)

Linkblog

Fékek és ellensúlyok

2010.03.24. 13:33 freagle

A választások közeledtével egyre több felől hallom – talán némi beletörődéssel – még liberális barátaimtól is, hogy tulajdonképpen nem olyan nagy baj, ha a Fidesz kétharmados többséget szerez. „Legalább tényleg lehetőségük lesz egy sor kérdést rendbe tenni” – leginkább ezt a magyarázatot szokták még hozzáfűzni.

 
Nos, én ezzel egyáltalán nem értek egyet. Nem azért, mintha azt gondolnám, hogy a Fidesz „létéből fakadóan” rossz, vagy, mert azt feltételezném, hogy „sötét dolgokra” használná fel a hatalmát. E téren egyetértek Kuncze Gábor a napokban elhangzott megjegyzésével:
 
„Nem félek a Fidesz kétharmados többségétől, csak nem szeretném kipróbálni.”
 
Az én ellenérzésem sokkal inkább elvi eredetű: a kétharmados többséggel a demokratikus berendezkedés egy újabb eleme veszti el eredeti értelmét és kezd el a jogalkotók eredeti szándékától eltérően működni.
A kétharmados határ lényege ugyanis nem a 67%, hanem a kompromisszumkényszer. Azért vannak kétharmados törvények, azért védünk bizonyos területeket kétharmados szabályokkal, hogy azokban a politikai elit különböző érdekeket képviselő, reprezentatív csoportjainak – vagyis a parlamenti pártoknak – muszáj legyen tárgyalni és muszáj legyen egyezségre jutnia.
Ez a kényszer garantálta – volna – hogy a tárgyalásra késztetett felek ne a saját politikai érdekeik mentén, hanem elvi alapon, így a másik fél számára is értelmezhető, tárgyalásra alapot adó módon vegyenek részt az egyeztetésben. A közösen kiérlelt kompromisszum lenne a garancia arra, hogy nem pártos, hanem valóban széles körben elfogadható, elvi szabályozások születnek.
 
Az elmúlt négy évben ennek a gondolatnak már a formai összetevője is megbukott: a Parlament két legerősebb pártja gyakorlatilag egyetlen kérdésben sem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. Nemhogy elvi szintű, de semmilyen együttműködés nem történt.
Ahol mégis megvalósult valamiféle megállapodás, ott sem a szabályozás alapvető logikája, az elvi kompromisszumok megtalálása valósult meg, sokkal inkább alkuk köttettek: egy jelölt neked, egy poszt nekem. Egy rádió ide, egy meg oda.
 
A Fidesz kétharmados többsége formailag ugyan helyreállítaná a szabályozás rendjét, ugyanakkor éppen szellemében tenné azt tönkre: úgy kormányozhatnának, hogy semmiféle kompromisszumra nem lennének rákényszerítve, semmiféle gátja nem lenne az akár szélsőségesen pártos megoldások megvalósításának, és semmiféle oka nem lenne az elvi megoldások keresésének.
A Fidesz kétharmada így szükségszerűen az erőpolitika diadala lenne, ami alapvetően változtatná meg a magyar demokrácia működésének alapvetéseit – és ez szinte független attól, hogy a Fidesz visszaélne-e a megszerzett hatalmával, vagy valóban bölcsen élne vele.
 
Az elvi problémák mellett látnunk kell egy súlyos strukturális problémát is.
 
A jelenlegi demokratikus rendszer működésének lényegét alapvetően a hatalmi ágak szétválasztása, és a köztük kialakított egyensúlyi rendszer jelenti. Ez a rendszer a garanciája annak, hogy senki nem kerül túlzott hatalmi pozícióba, vagyis nem alakul ki egy lényegét tekintve diktatórikus rendszer. A hivatalos tankönyvek ezt a következőképp fogalmazzák meg:
 
 
„A hatalmi ágak megosztásának rendszerében az egyes feladatok megvalósítására létrehozott szervek az Alkotmányban meghatározott hatásköreiket gyakorolják, s egymás hatásköreit nem vonhatják el. Közöttük a fékek és ellensúlyok elvének alkalmazásával egyensúly jön létre, nincsenek egymással alá-fölérendeltségi kapcsolatban, csupán kontrollálják egymás tevékenységét.”
 
A kétharmados többség viszont éppen azt jelenti, hogy az új törvényhozó hatalom (vagy az őt mozgató végrehajtó hatalom) kiszabadul a fékek és ellensúlyok rendszeréből. Ha szándéka van rá, átírja az Alkotmányt, maga alá rendeli az ügyészséget, de akár a többi ellenőrző szervet is, átalakítja a választási és a közigazgatási rendszert és saját támogatóival tölt fel minden olyan posztot, ami elvben az ő ellenőrzésére, túlhatalmának korlátozására lett létrehozva.
A kétharmados többséggel megszűnik az fékként és ellensúlyként működő szervek érinthetetlensége, s ezáltal bizony a funkcióik is.
 
A kétharmados többség tehát alapvetően veszélyezteti azt a rendszert, amit liberális demokráciának nevezünk.
 

3 komment

Címkék: kampány politika választás mszp fidesz kormány parlament liberalizmus demokrácia koalíció népszavazás liberális párt képviselet kétharmad

A bejegyzés trackback címe:

https://freagle.blog.hu/api/trackback/id/tr541865032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Janovszki Zsolt 2010.03.24. 16:58:37

"úgy kormányozhatnának, hogy semmiféle kompromisszumra nem lennének rákényszerítve, semmiféle gátja nem lenne az akár szélsőségesen pártos megoldások megvalósításának, és semmiféle oka nem lenne az elvi megoldások keresésének."
A 'szabad' és a 'lehet' közötti különbség a szabályzó. Kétharmaddal majd' mindent lehet. De a Fidesz két zakó árán az utóbbi nyolc évben nagyon sokat tanult abban a kérdésben, hogy mit nem szabad. Elég csak ránézni a mostani kampányújságukra, messze a legjobb, amit ebben az évtizedben bárki kiadott, a korábbi fekete rosszabbul élünk kalap szarnál pont egy fényévvel jobb.
Üdv,
Zsolti

freagle 2010.03.25. 11:27:58

Melyikre gondolsz? A "Szégyen! Ellopták Budapestet!" címűre, ami - véletlenül - az mszp-s pisos kockát használja, miközben szdsz-kék?
Vagy azokra, amikben gyakorlatilag semmi tartalom nincs, hiszen a Fidesz stratégiája jelenleg a "Ne mondjunk semmit!"?

Amit én állítok, az, hogy védett pozícióból teljesen másképp működnek az ellensúlyok, mint kiszolgáltatott pozícióból. Teljesen mindegy, hogy ezzel a kiszolgáltatottsággal végül (vissza)élnek-e.
Mindegy, mennyire vagy jó főnök, mennyire szeretnek és bíznak benned a beosztottaid, másképp fognak kritizálni, mint egymást. Ez törvényszerű.

Zárójelben jegyzem csak meg, hogy a Fidesz eddigi személyzeti politikája azért nem ad okot akkora optimizmusra, mint amekkora a soraidból érződik. Én úgy látom, amit el lehetett foglalni, azt el is foglalták.
De még egyszer mondom, az alapvető állításom az, hogy maga a kiszolgáltatottság ténye ellehetetleníti az ellensúlyt jelentő intézmények normális működését.

1third 2012.01.22. 03:18:07

Haragszom rád (na jó, nem).
Mert sajnos mindenben, de mindenben igazad lett (a többi posztot is csak ma/most olvastam)
Hüp-hüp-hüp-brühühühühűűűűű :(
Annyira, de annyira kellene egy mentálisan egészséges, kormányozni képes, az EU-szintjének is megfelelő IQ-val rendelkező képviselőkkel rendelkező párt... Túl sok elvárásom van?
süti beállítások módosítása