„Nem vagyok <demokrata>, már csak azért sem, mert az <alázat> és az egyenlőség lelki princípiumok, s csak megrontja őket, ha mechanizálni és formalizálni akarjuk; az eredmény nem egyetemes kicsiség és alázat, hanem egyetemes nagyság és gőg lesz, mígnem egy ork magához ragadja a hatalom gyűrűjét – s akkor ránk szolgaság vár.”
(John Ronald Reuel Tolkien)
Tolkien kitűnően ragadta meg azt a problémát, amivel a „magyar demokrácia” évek, évtizedek óta küzd: a demokratikus államberendezkedés elemei kiépültek, a működés formai feltételei megvannak. A hatalmi ágak szétválasztása, a „fékek és ellensúlyok” rendszere elvben jól kidolgozott, a rendszer azonban mégsem működik. Ennek oka pedig éppen az, amit a világhírű professzor megfogalmazott. A demokrácia alapját ugyanis nem az intézményrendszer jelenti, hanem az állampolgárok gondolkodása: képesek vagyunk-e demokrataként gondolkodni? Kicsiben, a hétköznapjainkban, amikor nem kizárólag a saját érdekeinket nézzük, hanem tekintettel vagyunk másokra, a közösség szempontjaira is. Amikor vesszük a fáradságot, hogy megértük mások álláspontját, érdekeit, szándékait. Amikor észrevesszük a közösség, vagy akár egy tagjának is a szükségét.
És nagyban, amikor állampolgári döntéseinket valóban a köz, a társadalom, a nemzet érdekében hozzuk. Amikor felelősen, az alternatívákat valóban megismerve, ésszerűen és nem érzelmi alapon választunk. Amikor szem előtt tartjuk, hogy a társadalom összetett közösség, amelynek eltérő érdekeit különböző érdekcsoportok artikulálják, s ez az eltérés nem határozza meg a minőségüket. (Pontosabban nem ez határozza meg.) Amikor elfogadjuk, hogy a politika a pártok által kimunkált alternatívák versenye az ország érdekében. S amikor ennek megfelelően elutasítjuk, hogy a választás a Jó és a Rossz küzdelme, vagy, hogy a politikában ellenfelek helyett ellenségek vannak.
Sorolhatnám még…
A demokrácia tehát fejben kezdődik.
Illetve fejben kezdődne.
Ma azonban a magyar társadalomra a végletes megosztottság, az ellenségképzés, az önérdek előtérbe helyezése, a türelmetlenség és egyre inkább az agresszió jellemző. Ma a társadalom romjain bizony ott küzdenek azok a bizonyos orkok, akik igazából csak a hatalom gyűrűjét akarják.
A magyar liberálisok elfelejtett, elcsalt missziója éppen ez, a demokratikus gondolkodás meggyökereztetése, a demokraták számának gyarapítása, a demokratikusan működő közösségek támogatása, egy új mentalitás, egy fejben születő demokrácia létrehozása lenne.
Történelmi bűn erről megfeledkezni – és talán nem késő még nekiállni.
