1. Azt mondta Szíjjártó Péter, a Fidesz szóvivője a válságkezelő csomagról:
„Egy soha, senki által semmire meg nem választott, ennélfogva illegitim miniszterelnök bejelentette, hogy mindenfajta felhatalmazás nélkül lenyomja az emberek torkán a minden eddiginél brutálisabb megszorításokat tartalmazó MSZP-csomagot.”
(Magyar Nemzet, 2009. április 20. 28. oldal)
A Fidesz folyamatosan hazudik a demokratikus rendszer működéséről.
Ezzel szemben az igazság az, hogy
Az országgyűlési választásokon – egyéni képviselők megválasztása és pártlisták támogatása alapján – országgyűlési képviselőket választunk. E képviselők négy évre kapják a megbízásukat, és legitimitásukat a választás során erre az időre kapják közvetlenül a választóktól. Ebből következően a Parlament, és benne a képviselők legitimek.
A miniszterelnököt a parlamenti többség választja. Amíg tehát a legitim Parlament legitim többsége képes miniszterelnököt választani, addig a miniszterelnök, és az általa felállított kormány is legitim.
Ennek megkérdőjelezése pofátlan hazugság.
Az országgyűlési képviselők kötetlen mandátummal rendelkeznek, azaz a parlament elé kerülő kérdésekről szabadon – lelkiismeretük szerint – dönthetnek. Ezért nincs alapja a képviselők visszahívhatóságának sem: ez garantálja, hogy a képviselő valóban szabadon, csak a szakmai felkészültsége és a legjobb meggyőződése szerint dolgozzon. Ugyanez a szabadság illeti meg értelemszerűen a kormányt is. A kormánynak az a dolga, hogy az ország érdekét nézze, ennek érdekében hozza meg a döntéseit, akkor is, ha azok nem népszerűek, vagy korábban ismeretlenek voltak.
A képviseleti demokráciában soha, sehol nem volt alapfeltétel, hogy a „nép” mindenre rábólintson. Ezért „képviseleti” a demokrácia, és nem közvetlen (vagy „bázis”). Megjegyzem, ez 2010 után is így lesz, és a leendő – valószínűleg Fidesz – kormány sem fogja (nem is tudja) megkérdezni mindenről „az embereket”.
A „brutális megszorítások” megint egy retorikai műremek, azonban két probléma is van vele: egyfelől ugyanezeket a gondolatokat már elmondta a CEMI (védnöke Simor András, Chikán Attila, Járai Zsigmond, Jasity György és Csaba László), így nehéz MSZP-csomagnak, illetve csak megszorításnak beállítani őket, másfelől e remek – és most minden Fidesz-forrásból bőven folyó – kifejezés semmiféle érdemi tartalommal nem bír: sem nem érdemi kritika, sem nem érdemi alternatíva. Szimpla hangulatkeltés.
2. Azt mondja a Fidesz az ünnepek rendőri biztosításáról, hogy a kormány fél az emberektől, ezért bújik kordonok és pajzsok mögé.
„Ma bebizonyosodott, hogy a kormány fél az emberektől, ezért bukósisakos, azonosítószám nélküli rendőrök mögé bújik.”
(Fidelitas, Ágh Péter és Koszorús László, 2007. február 3.)
Ezzel szemben tény, hogy létezik egy agresszív kisebbség, amelyik szándékosan és szisztematikusan szétdúlja és ellehetetleníti a tőle különböző gondolkodásúak (kormány, baloldali, liberális de akár más területen eltérő) rendezvényeit. Egy kisebbség, amelyik éppen a szólásszabadságra hivatkozva próbálja meggátolni mások szólásszabadságát.
Ez az agresszív kisebbség nem áll meg a verbális eszközöknél: fizikai fenyegetést jelent mind a rendezvények résztvevői, mind szervezői számára.
És ez az agresszív kisebbség kellően magabiztos, mert politikai támogatást érez maga mögött. Ennek oka pedig az, hogy az ellenzéki pártok azzal, hogy nem határolódnak el sem verbálisan az utcai erőszaktól (ld. 2006 október, ahol a Fidesz kizárólag a rendőri túlkapásokról hajlandó beszélni, az azt megelőző vandalizmusról hallgat), sem pedig az ennek közvetlen hátországot biztosító szélsőséges csoportoktól (ld. 2006. önkormányzati választások, Fidesz-Jobbik együttműködés), elmossák a határvonalat a még vállalható ellenzékiség, és a vállalhatatlan intoleráns viselkedés és vandalizmus között. Ilyen módon a szélsőségesek a Fidesz hallgatólagos támogatását maguk mögött tudva rombolják szét mások rendezvényeit, és fenyegetnek másokat.
A rendőri jelenlét tehát nem „az emberek” ellen, az esetleges tömeges megmozdulások ellen kellenek – hiszen ilyenek nincsenek, nem is voltak soha. (A „tömegek” sokkal inkább a békés megemlékezésekre, a Lánchídra, a történelmi emlékkiállításokra, piknikekre mennek, nem a politikai eseményekre.)
Az pedig, hogy az állam mindenki számára biztosítsa békés ünneplés, megszólalás lehetőségét, ne csak az agresszív szélsőségeseknek (meg a velük lepaktáló, tehát a rendzavarásuktól mentes Fidesznek) legyen erre lehetősége, állami kötelesség.
Ha értelmes, szép szóval nem megy, akkor menjen pajzzsal és gumibottal.
Amíg mindenki meg nem tanulja tiszteletben tartani a demokrácia játékszabályait.
MIÉRT NINCS SENKI A MAI MAGYAR KÖZÉLETBEN, ELSŐSORBAN AZ SZDSZ-BEN, AKI EZEKRŐL A KÉRDÉSEKRŐL VILÁGOSAN ÉS HALLHATÓAN BESZÉLNE?
