Kedves Barátaim!

• Most különösen fontos, hogy a küldöttgyűlés technikailag kifogástalanul kerüljön lebonyolításra. Ehhez rendezett, ellenőrizhető tagnyilvántartás, ellenőrizhető küldöttválasztás, és ellenőrzött jelenlét és szavazás szükséges.
• Szintén különös jelentőssége van a menetrend meghatározásának: egy olyan „show-küldöttgyűlésnek”, mint ami az utóbbi időben jellemző volt, nem sok értelme lenne. A most következőt úgy kell megszervezni, hogy abban legyen idő és lehetőség az értelmes vitára – még akkor is, ha ezt ma már, néhányszáz résztvevővel, nehezen tudjuk elképzelni. Annakidején ment. Ehhez időre és térre – esetleg elkülönült terekre, szekciókra – van szükség. Valamint nyugalomra, annak biztos tudatára, hogy a dolgainkat magunk között beszélhetjük meg.
• Az értelmes küldöttgyűléshez az is szükséges, hogy a tagság és a küldöttek előre felkészülhessenek: meg kell fogalmazni a megfelelő témákat, alternatívákat és kérdéseket. Mindezt azonban úgy, hogy valóban hasznos vitát lehessen belőle generálni, és nem úgy, hogy a döntések és a válaszok „előre lezsírozva” lógjanak ki belőlük. Erre azért van szükség, mert jelenleg az értelmes vitára, a tagság megmozdulására, a tenni akarás és a lehetőség megélésére a pártnak talán nagyobb szüksége van, mint a jó döntésekre. Muszáj bevonni, megszólítani, a „kormányrúdhoz engedni” a tagságot – különben semmiféle „bűvészmutatvány” nem menti meg az SZDSZ-t.
• A témaként felvetendő kérdések közül semmiképp sem maradhatnak ki a következők:
• Az SZDSZ szervezeti reformja: mitől lesz élet ismét az SZDSZ helyi szervezeteiben? Hogyan lehet ismét súlyt (feladatot, döntési kompetenciát, tekintélyt) adni a helyi szervezeteknek? Hogyan lehet olyan struktúrát kialakítani, ami tekintettel van az önkormányzatiság eszméjére és a választási rendszerre is? Hogyan lehet elérni azt, hogy az SZDSZ által elvesztett területeken ismét liberális szervezetek alakuljanak, liberális embereket, vezetőket találjunk? Hogyan lehet biztosítani azt, hogy a megfelelő emberek, akik a későbbi utánpótlást jelentik, megfelelő felkészítést (képzést) kapjanak? Hogyan lehet kiegyensúlyozni a helyi politika és az országos politika viszonyát úgy, hogy mindkettő kellő súlyt (de ne többet!) kapjon az SZDSZ stratégiájában?
• Az SZDSZ stratégiai üzenete: mi az a fő ideológiai irány, amelyben az SZDSZ haladni akar? Két alternatívát is felvetek, gondolatébresztőnek:

a. Az SZDSZ ragaszkodik a „klasszikus liberális témákhoz”: hangsúlyosabban képviseli a hátrányos társadalmi csoportok (kisebbségek, romák, menekültek, melegek, fogyatékkal élők, nők, gyerekek stb.) érdekeit. Ebben az esetben az SZDSZ-t elsősorban aktivista tagokra és szervezetekre kell építeni: ha az SZDSZ valóban, nemcsak szavakban, de konkrét programokban és cselekvésben is kiáll e rétegek boldogulása mellett, ha az aktivistáink valóban ott vannak e csoportok tagjai között, és segítenek, e csoportok támogatásával az SZDSZ stabil parlamenti párttá válhatna. Ugyanakkor fontos tudni: a hátrányban lévő csoportok támogatása gyakran elválaszthatatlan a szociális jellegű kérdésektől. Ilyen módon az SZDSZ szükségszerűen balra tolódik (valódi balra…), és gyakorlatilag feladja a kormányalakító képesség lehetőségét.

b. Az SZDSZ a „liberális minimum” társadalmi elfogadtatására koncentrál: ebben az esetben a hangsúlyt az önkormányzatiságra és a helyi közösségek működésére kell helyezni. Ezekre lehet ráépíteni az ezeket összefogó rendszer, az állam működésének világos átgondolását. Ez az alternatíva sokkal szélesebb társadalmi bázist szólít meg, ugyanakkor itt sokkal erősebb versennyel is kell számolni: az elmúlt időszak tapasztalatai alapján az alapvető liberális értékek kevéssé jelennek meg, és egy „háborús helyzetben” nem feltétlenül elég vonzóak a tömeges támogatás eléréséhez. Ezért van az, hogy ennek az iránynak a nyilvánvaló kulcsa a helyi szervezetek, közösségek megerősítése.

• Az SZDSZ pénzügyi helyzetének rendezése. Ebbe alapvetően két kérdéskör tartozik: a pénzügyi stabilitás megteremtése, és az átláthatóság és tisztaság garantálása. Honnan lesz a pártnak megfelelő nagyságú bevétele? Hogyan lehet a párt költségeit a szükségletekhez racionalizálni? Illetve: hogyan lehet olyan elszámolási, nyilvántartási rendszert csinálni, ahol az SZDSZ pártpénzei ellenőrizhetők, hogy mindenfajta korrupciós vádat ki lehessen küszöbölni? Hogyan lehet párton belül kiszűrni, ha valaki valóban saját zsebre dolgozik? A párt alapvető érdeke, hogy habozás, és gondolkodás nélkül megszabaduljon minden olyan tagtól, aki kétes ügyekkel rendelkezik.
• A párt kommunikációs csatornáinak kialakítása. Mára minden parlamenti párt rendelkezik többé-kevésbé a saját irányítása alatt álló médiával. Az SZDSZ-nek is el kell gondolkodnia azon, hogy milyen módon tud nagy tömegben, és torzítatlan tartalommal eljutni a választókhoz. A jelenleg rendelkezésre álló eszközök nyilvánvalóan elégtelenek. (A kommunikációs eszközök közül feltétlenül kiemelendő, és úgy is kezelendő a személyes hatás, akár a tagokon, szimpatizánsokon, rendezvényeken keresztül, akár a helyi „közvélemény formálók” bevonásával.)
• A párt rövidtávú stratégiája. Mit tegyünk az elkövetkező egy évben? Hogy viszonyuljunk a versenytársakhoz? Hogyan kezeljük a szélsőjobb megerősödését? Mit kezdjünk a Fidesz agresszív, mindent elmosó demagógiájával? Támogassuk-e tovább a Bajnai-kormányt? Mit kezdjünk az ország valós politikai problémáival? Mit kezdjünk egy lehetséges liberális alternatíva felmutatásával?
• Személyi kérdések: a pártnak új vezetésre, új arcokra van szüksége. Olyan emberekre, akiket nem használt el az elmúlt két évtized. Friss emberekre, akik más szemszögből nézik az SZDSZ-t és ezért mást is látnak. Akik most nem egy roncsot, vagy egy probléma-hegyet látnak, hanem megnyíló lehetőségeket. Akikben éppen ezért van lelkesedés és erő ahhoz, hogy (újjá)építsenek. Jöhetnek az SZDSZ „másodvonalából”, pl. a kevésbé ismert (volt) polgármesterek, önkormányzati emberek közül, de a külső „holdudvarból” is. Most nem a „régi harcostárs” mivolt az előny – éppenséggel a frissesség, a külsős megközelítés az, amire szükségünk van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a „régieknek” bizony hátrébb kell lépni, az árnyékba. (Nem eltűnni, nem visszavonulni, hiszen a tapasztalatukra, a megfontoltságukra az újaknak igen nagy szüksége lesz!)
•