Aki még nem olvasta, annak mindenképpen a figyelmébe ajánlom Ónody Tamás ÉS-ben megjelent elemzését.
A cikk állításaival jórészt egyetértek, van azonban egy komoly hiányérzetem: az író egyetlen karaktert sem veszteget arra a kérdésre, hogy vajon milyen szerepe volt az SZDSZ (folyamatosan közeledő, és mára beérő) csődjében a választók „területi megoszlásának”? Köztudott, az SZDSZ Budapesten képes volt bőven 10% feletti eredményeket hozni, miközben sok olyan választókörzetben, ahol inkább a falvak jellemzőek, a 3%-ot sem sikerült megugrania (néha a 2%-ot sem…). Szintén elmaradt annak a ténynek az elemzése, hogy a kezdeti időszakban az SZDSZ jelöltjeire közel másfélszer annyi szavazat érkezett, mint a párt listájára – 2006-ban viszont a lista jobban teljesített, mint a jelöltek.
Az első tény pontosításához tegyük hozzá: vannak olyan települések Budapesten kívül is, ahol az SZDSZ hagyományosan jól szerepel. Elég, ha Kalocsára, vagy Budaörsre gondolunk, de mondhattam volna kis települést is, például Medgyesházát, ahol Nagy Béla a szavazatok kb. 60%-át szerezte meg 2006-ban. (A teljes körzetben is 15% fölött végzett.) Talán senkit nem lep meg: ezek a helyek kivétel nélkül olyanok, ahol erős liberális jelenlét (polgármester, liberális vezetésű önkormányzat), és erős liberális személyiség(ek) van. A több ciklus óta tartó koncentrálódási folyamat (a liberális szavazatok mind nagyobb része, 2006-ban már közel fele a Központi Régióból - Budapest és Pest megye - származik) azt jelzi, hogy az SZDSZ gyakorlatilag eltűnt az ország nagy részéből: egyszerűen fizikailag nincs jelen. Nincsenek liberális helyi szervezetek, nincsenek liberális rendezvények, nincs liberális közélet, nincsenek liberális válaszok a helyi ügyekre. Így nincsenek liberális szavazók sem.
A második tény tovább súlyosbítja az első üzenetét: nemcsak a liberális közélet van eltűnőben, de a liberális személyiségek is. Lehet persze azzal érvelni, hogy több helyet is egyéni mandátumként szereztünk meg, a tény ettől még tény marad: a jelöltjeink már nem reális választási lehetőségek, és nem elég tiszteletreméltóak – vonzóak - lelkesítőek ahhoz, hogy maguk mellé állítsák a választókat. Ennek egyik oka az, hogy a politikusaink elszakadtak a saját körzeteik lakóitól (ld. Fodor Gábor 10% körüli, egyre csökkenő eredményét Gyöngyösön), másrészt az, hogy nincs megújulás, nincs utánpótlás, nincs vezetőképzés, de még a jelöltek tisztességes felépítése sem az SZDSZ-ben.
Röviden összefoglalva: az SZDSZ – éppen aktuális vezetése, Kunczétól Fodorig – semmit nem tett sem a párt társadalmi, (helyi) közéleti, szemléletformáló szerepének betöltése, a párt társadalmi beágyazódása, sem a kontinuitás biztosítása, a fejlődés fenntartása, a sokszínűség megőrzése érdekében.
