Mint tudjuk, a Fidesz bíróság elé vinné, és felelősségre vonná Gyurcsány Ferencet és Veres Jánost azért, mert 2006-ban eltitkolták a költségvetés alakulásának valós számait, és ezzel tartósan megtévesztették a választókat – sőt, ezzel mintegy elcsalták a választásokat.
A helyzet ezzel szemben az, hogy aki kíváncsi volt az ország valós helyzetére, a pontosan tisztában lehetett vele. Íme:
Noha 2002 és 2005 között a bruttó hazai termék (GDP) csak 17 százalékkal - az előző parlamenti ciklusénál nagyjából 4 százalékponttal lassabban - nőtt, a magyar gazdaság növekedése így is kiemelkedett az OECD-országok tízszázalékos átlagából.
… ha felelős kormány alakul, tevékenységét gazdaságpolitikai kiigazítással kell kezdenie. Új 2006-os költségvetést nem indokolt készíteni, de rövid távon radikális lépések szükségesek, míg a választási ígéreteket a politikusoknak meg kell próbálniuk elfeledtetni a választókkal.
… a legnehezebb a 14. havi nyugdíjról és a társadalombiztosítás járulék 10 százalékpontos csökkentéséről szóló ígéret elfeledtetése lesz. A politikusoknak azonban ezt meg kell lépniük, mondta Lengyel, példaként említve, hogy már a 13. havi, részletekben bevezetett nyugdíjat is nehezen bírja finanszírozni a költségvetés.
Komoly problémát jelent a szakértők szerint, hogy egyszerre kellene rövid távon jelentős megtakarítást elérő kiigazítást, valamint hosszabb távon ható reformot elkezdeni, márpedig utóbbi első körben általában növeli a kiadásokat - hívta fel a figyelmet Antal László, a Pénzügykutató szakértője, aki legalább 900 milliárd forintos kiigazítást tart szükségesnek.
(2006. április 3.)
Cinikusnak és a valóságtól távol lévőnek nevezte a választási kampányt Dávid Ibolya Esztergomban, a megye MDF-es képviselőjelöltjeivel közösen tartott sajtótájékoztatóján.
"Soha nem volt ilyen cinikus a kampány (...) a rendezvényeken olyan ígéretek hangzanak el, melyekről azok is tudják, akik mondják - látni a szemükön - és azok is tudják, akiknek mondják, hogy megvalósíthatatlanok" - jelentette ki Dávid Ibolya.
A költségvetés hiánya 1500 milliárd forint fölött jár, az adósságunk 13.000 milliárd forint, csak a törlesztőrészletek annyit visznek el, mint a személyi jövedelemadóból befolyó összeg - tette hozzá a politikus.
(2006. március 29.)
A mostani költségvetési politika fenntarthatatlan pályát jelent - ebben konszenzus volt a felmérés valamennyi résztvevője között.
(2006. március 8.)
A Goldman Sachs szerint a 2006-os költségvetési hiány valós mérete "valószínűleg sok piaci szereplőt meg fog lepni", és megvan a kockázata a kétszámjegyű százalékos hiánynak, annak pedig jelentős a kockázata, hogy a választások után a hitelminősítők rontják a magyar adósságosztályzatot. Az elemzés szerint a magyar politikát a belső kényszer terelheti a helyes útra, azaz ha a választók is látják és elfogadják a megszorítások szükségességét, ez pedig - köszönhetően az egyre nagyobb devizahitel-állománynak is - a forint jelentős gyengülése esetén következne be.
Az EU szeptemberig adott haladékot egy hiteles konvergencia-program összeállítására, és a nagy hitelminősítő intézetek is jelezték, hogy a kilátások rontása után az adósságok tényleges átsorolásával várnak a választásokat követő időszakig.
… bármilyen kormány is lesz, elképzelhetetlen, hogy ne legyen költségvetési kiigazítás a választások után, amely ha hiteles, elkerülhető a forintválság.
A válságforgatókönyv ugyanakkor szerepel a lehetőségek között mindkét elemző szerint: Trippon Mariann szerint Magyarország megítélését nem csak az a tény rontja, hogy költségvetési hiánycélokat az utóbbi években rendre túlléptük, illetve már azok kijelölése sem tűnt reálisnak, hanem az is, hogy 2002-ben a választások után sor került a kampányígéretek egy jelentős részének a költségvetést terhelő megvalósítására. Ha ez most így lesz, és a befektetők további, a deficitet növelő lépésekkel szembesülnek kiigazítás helyett, az könnyen tényleg válsághoz vezethet.
(2006. február)
A leminősítés indoklásában a Moody's jelzi, hogy az elmúlt években az államháztartási hiánycélokat rendre jelentősen felfelé módosították. A legfrissebb adatok alapján elemzői úgy látják, a két nagy politikai párt egyike sem mutat megfelelő mértékű elkötelezettséget az államháztartás átalakítására, valamint az egészségügyi és oktatási reform megkezdésére. Enélkül a londoni elemzők szerint - és ezzel más makrogazdasági szakértők is egyetértenek - nem kezdődhet el a költségvetés és az államháztartás konszolidációja, a folyamatosan 5 százalék fölötti GDP-arányos defciti lefaragása.
Nem a Moody's az első, amely nem sokkal a választások előtt hozzányúlt a magyar besoroláshoz. Tavaly december 6-án a Fitch "A-"ról "BBB+"-ra minősítette Magyarország hosszú távú devizaadósságát, a forintadósság besorolását pedig "A"-ról "A-"ra módosította stabil kilátások mellett.
Idén január 26-án a Standard and Poor's stabilról negatívra rontotta le Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságának kilátását az addigi stabil kilátás után.
(2006. február)
… az a helyzet, hogy az állam 12-15 százalékkal többet költ, mint amennyit bevételei alapján megengedhetne magának.
Nem elég, hogy a költségvetési hiány már most is magas, ráadásul további determinációkat jelentenek a törvényben foglalt adócsökkentések és kiadásnövelések. Emellett az európai uniós források lehívásához is egyre több nemzeti forrást kell biztosítani, ez további egyenlegromlást jelent a mostani szintről, amennyiben nem következnek szigorító intézkedések. Ezeket is figyelembe véve a szakértők legalább a GDP 5,5 százalékára, mintegy 1200-1300 milliárd forintra teszik az államháztartás stabilizálásához szükséges kiigazító lépéseket.
A működési kiadások számottevő csökkenését (inkább csak hosszú távon) a nagy intézményrendszerek átalakításától lehet várni, ehhez azonban gyakran politikai konszenzus is kellene. Nyilvánvaló például, hogy 3200 önkormányzat felesleges, a tapasztalatok alapján kizártnak tűnik a megegyezés, csakúgy, mint az egészségügyi rendszer átalakításának kérdésében.
A kiigazítás a fentiek miatt törvényszerűen az állami adók és transzferek körét is érinti. A jegybank számításai szerint a teljes kiigazításhoz – a működési költségek reális mértékű visszafogása és a kamatoknál ideális esetben jelentkező megtakarítás mellett – a GDP arányában 3,6-3,7 százaléknyi hiányjavulást kell az adóbevételek növelésén és/vagy a transzferjuttatások csökkentésén keresztül biztosítani. Ez meghaladja a vállalati (beleértve a mezőgazdasági és állami vállalati) támogatások nagyságát.
Így érthető, hogy a politika miért nem beszél a választások utáni tényleges lépésekről, és Veres János pénzügyminiszter külföldi befektetők előtt miért említette meg az áfaemelés lehetőségét.
A fent vázolt lépések mielőbbi megtételét a magas szinten beragadt államháztartási hiány indokolja. A kormány ígéretével szemben – miszerint a deficit (nyugdíjkorrekció nélkül) a múlt évi 7,4 százalékos GDP-arányos szintről az idén 6,1 százalékra süllyed – a piac 8–9 százalék közötti hiányra számít. Így két év alatt kellene a GDP 5-5,5 százalékával, hozzávetőleg 1200-1300 milliárd forinttal apasztani a deficitet.
(2006. február)
Elég volt az ígéretekből, konkrét kiadáscsökkentések kellenek - dióhéjban erről szól az Európai Bizottság szerdán megszületett döntése. A brüsszeli döntéshozók túlzott mértékűnek tartják a magyar államháztartási deficitet, ezért szeptember elsejéig át kell alakítanunk a euróövezeti csatlakozási menetrendről szóló programot. Ez lényegében azt jelenti, hogy az Euróbai Bizottság visszadobta a legutóbbi, tavaly decemberben benyújtott konvergenciaprogramot.
Mindezek alapján megállapítható – immár sokadszor – hogy a véresszájú ellenzéki hörgéssel ellentétben nem a kormány és az MSZP hazudott (akkor, és MOST IS), hanem éppen hogy a Fidesz.
Ismét tombol az embereket hülyítő, hazug, érzelmekre építő médiapolitizálás.
Hát ez a szép jövő…
