Kedves János!
Mindenekelőtt szeretném megköszönni Neked az elmúlt egy éves munkádat, és azt a bátorságot, hogy minden elégedetlenkedés és negatív kritika ellenére volt erőd elindulni egy abszolút méltatlan újraválasztási folyamatban. Tisztellek érte.
Ahogy korábban írtam már, elvi szinten nem értettem egyet a tisztújítással: véleményem szerint a csalás vádját kizárólag a tavalyi eredmény egységes megerősítése mosta volna csak le az SZDSZ-ről.
Szintén mindenképpen szeretném kiemelni, hogy az elmúlt egy évben, az elnökséged alatt láthatóan rengeteget fejlődtél. Ez egyértelműen látszik mind a megszólalásaidban, mind a lényeglátásodban, témaválasztásaidban. Mindez számomra – ha nem is elég, de – reménykeltő volt.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a működéseddel kapcsolatban ne lettek volna kritikai megjegyzéseim – ám ma már ezek idejüket múlták. A kérdés sokkal inkább az, hogy mit fogsz tenni az elkövetkező időszakban.
Ha elfogadsz tőlem néhány tanácsot, ötletet, felvetést, akkor én a következőket javasolnám.
1. Használd ki az időt, és keresztül-kasul járd be az országot! Juss el minél több helyre és beszélgess minél több emberrel! Ne csak (sőt, ne elsősorban!) a helyi liberálisokkal – már ahol vannak… – hanem mindenkivel, akivel lehet!
Az SZDSZ egyik nagy hibája, hogy elszakadt a lakosság széles rétegeitől – megdöbbentő és inspiráló élmény lenne, ha „töményen” és nagy mennyiségben szembesülnél az emberek hétköznapjaival, gondjaival, gondolataival. (Ez egyébként igaz a liberálisok döntő többségére is, de most Neked írok, ezért beszélek csak Rólad.)
Ez a tapasztalat sok kérdést egészen más megvilágításba helyezne előtted, és sok dologról világossá válna, miért kell róla, és hogyan lehet másképp (érthetőbben, „emberközeli” módon stb.) beszélni. Számos olyan problémával találkoznál, ami sok embernek fáj – a politikában azonban fel sem merül. Hidd el, sok bölcsességet, tapasztalatot – no meg türelmet meríthetnél belőle.
2. Használd ki az időt, és tölts belőle minél többet a „Nagy Öregek” társaságában! Itt nem csak a párt régi vezetőire gondolok, hanem azokra a bizonyos „emblematikus figurákra” is, akik hosszú időn keresztül meghatározták az SZDSZ szellemiségét. Beszélgess Kis Jánossal, Tölgyessy Péterrel, Göncz Árpáddal, Kőszegh Ferenccel, Hack Péterrel, vagy éppen Dornbach Alajossal, hogy csak néhány kézenfekvő példát mondjak. Azt gondolom, mind szellemiségben, mind a liberális értékek árnyalásában, mind a párt hagyományainak feltárásában nagyon komoly forrást jelenthetnének Neked. (Másnak is, de most Rólad beszélünk.)
3. Határozottan, és minden eszközzel támogasd az új SZDSZ elnököt! (Nagy örömmel olvastam e tárgyban a közleményedet.) A párt egységét csak ketten közösen tudjátok megteremteni, s ahogy megfogalmaztad, a kampány már véget ért. Most a közös munka következik. Mutasd meg, milyen az, amikor az eltérő vélemény nem ellenzékké, hanem gazdagító színfolttá válik egy pártban. Nem feszültségforrássá, hanem folyamatos inspirációvá, a megújulás lehetőségévé! Ahol csak jársz, dolgozz az egységért, még akár a személyes támogatottságod – látszólagos – rovására is. A kritikáidat tarts meg annak a körnek, akire hivatalból tartozik: elsősorban az ÜT-nek, „vészhelyzetben” az OT-nek. Tarts be a pártfegyelmet, és soha ne szivárogtass!
4. Talán a legnagyobb mulasztásnak az előző évből (is) a pártépítés hiányát tartottam. Meg kellene végre érteni: erős, 10%-os pártot nem lehet létrehozni erős, az egész országot behálózó szervezeti háló nélkül. Fontos feladat lenne – ha lehet, nyilván a pártvezetés részeként, ha nem lehet, akár egyedül is – újraszervezni a pártot vidéken. Eljutni oda, ahol évek óta nem járt liberális, és új alapszervezeteket létrehozni. Megtalálni azokat az embereket, akik szimpatizálnak velünk, és akikre hallgatnak az ott élők. Mali Zoltánokra van szükségünk – a tevékenysége jó részére gondolva. Ezeknek az embereknek a megtalálása, felkészítése, támogatása, az SZDSZ „vérkeringésébe” való beépítése, helyzetbe hozása az a munka, ami – az országos politikától függetlenül – biztosíthatja a párt 10% körüli stabilizálását. És ez az a munka, amit tíz éve szisztematikusan elszabotált minden aktuális vezetés.
Tudom, hogy ez a feladat rengeteg munkával, sok bosszúsággal és frusztrációval, valamint kevés sikerélménnyel és eredménnyel jár. Viszont nincs más út a valóban stabil és tartósan népszerű párt megteremtéséhez. (Talán az újabb partelnökséghez lenne, de ez a munka ahhoz is biztonságosabb megoldás.)
Kedves János!
Azt gondolom, ha e négy javaslatomat megfogadod, akkor egy izgalmas, kemény, de nagyon eredményes időszak áll előtted, amellyel az SZDSZ-nek is sokat segítesz, és a saját visszatérésedet is megalapozod.
Egy olyan visszatérést, amit aztán minden liberális örömmel üdvözölhet.
Kívánok Neked eredményes munkát, s az SZDSZ építésében elért sok sikert!
Barátsággal
freagle
