freagle blogja

Kedves Barátaim!

• Most különösen fontos, hogy a küldöttgyűlés technikailag kifogástalanul kerüljön lebonyolításra. Ehhez rendezett, ellenőrizhető tagnyilvántartás, ellenőrizhető küldöttválasztás, és ellenőrzött jelenlét és szavazás szükséges.
• Szintén különös jelentőssége van a menetrend meghatározásának: egy olyan „show-küldöttgyűlésnek”, mint ami az utóbbi időben jellemző volt, nem sok értelme lenne. A most következőt úgy kell megszervezni, hogy abban legyen idő és lehetőség az értelmes vitára – még akkor is, ha ezt ma már, néhányszáz résztvevővel, nehezen tudjuk elképzelni. Annakidején ment. Ehhez időre és térre – esetleg elkülönült terekre, szekciókra – van szükség. Valamint nyugalomra, annak biztos tudatára, hogy a dolgainkat magunk között beszélhetjük meg.
• Az értelmes küldöttgyűléshez az is szükséges, hogy a tagság és a küldöttek előre felkészülhessenek: meg kell fogalmazni a megfelelő témákat, alternatívákat és kérdéseket. Mindezt azonban úgy, hogy valóban hasznos vitát lehessen belőle generálni, és nem úgy, hogy a döntések és a válaszok „előre lezsírozva” lógjanak ki belőlük. Erre azért van szükség, mert jelenleg az értelmes vitára, a tagság megmozdulására, a tenni akarás és a lehetőség megélésére a pártnak talán nagyobb szüksége van, mint a jó döntésekre. Muszáj bevonni, megszólítani, a „kormányrúdhoz engedni” a tagságot – különben semmiféle „bűvészmutatvány” nem menti meg az SZDSZ-t.
• A témaként felvetendő kérdések közül semmiképp sem maradhatnak ki a következők:
• Az SZDSZ szervezeti reformja: mitől lesz élet ismét az SZDSZ helyi szervezeteiben? Hogyan lehet ismét súlyt (feladatot, döntési kompetenciát, tekintélyt) adni a helyi szervezeteknek? Hogyan lehet olyan struktúrát kialakítani, ami tekintettel van az önkormányzatiság eszméjére és a választási rendszerre is? Hogyan lehet elérni azt, hogy az SZDSZ által elvesztett területeken ismét liberális szervezetek alakuljanak, liberális embereket, vezetőket találjunk? Hogyan lehet biztosítani azt, hogy a megfelelő emberek, akik a későbbi utánpótlást jelentik, megfelelő felkészítést (képzést) kapjanak? Hogyan lehet kiegyensúlyozni a helyi politika és az országos politika viszonyát úgy, hogy mindkettő kellő súlyt (de ne többet!) kapjon az SZDSZ stratégiájában?
• Az SZDSZ stratégiai üzenete: mi az a fő ideológiai irány, amelyben az SZDSZ haladni akar? Két alternatívát is felvetek, gondolatébresztőnek:

a. Az SZDSZ ragaszkodik a „klasszikus liberális témákhoz”: hangsúlyosabban képviseli a hátrányos társadalmi csoportok (kisebbségek, romák, menekültek, melegek, fogyatékkal élők, nők, gyerekek stb.) érdekeit. Ebben az esetben az SZDSZ-t elsősorban aktivista tagokra és szervezetekre kell építeni: ha az SZDSZ valóban, nemcsak szavakban, de konkrét programokban és cselekvésben is kiáll e rétegek boldogulása mellett, ha az aktivistáink valóban ott vannak e csoportok tagjai között, és segítenek, e csoportok támogatásával az SZDSZ stabil parlamenti párttá válhatna. Ugyanakkor fontos tudni: a hátrányban lévő csoportok támogatása gyakran elválaszthatatlan a szociális jellegű kérdésektől. Ilyen módon az SZDSZ szükségszerűen balra tolódik (valódi balra…), és gyakorlatilag feladja a kormányalakító képesség lehetőségét.

b. Az SZDSZ a „liberális minimum” társadalmi elfogadtatására koncentrál: ebben az esetben a hangsúlyt az önkormányzatiságra és a helyi közösségek működésére kell helyezni. Ezekre lehet ráépíteni az ezeket összefogó rendszer, az állam működésének világos átgondolását. Ez az alternatíva sokkal szélesebb társadalmi bázist szólít meg, ugyanakkor itt sokkal erősebb versennyel is kell számolni: az elmúlt időszak tapasztalatai alapján az alapvető liberális értékek kevéssé jelennek meg, és egy „háborús helyzetben” nem feltétlenül elég vonzóak a tömeges támogatás eléréséhez. Ezért van az, hogy ennek az iránynak a nyilvánvaló kulcsa a helyi szervezetek, közösségek megerősítése.

• Az SZDSZ pénzügyi helyzetének rendezése. Ebbe alapvetően két kérdéskör tartozik: a pénzügyi stabilitás megteremtése, és az átláthatóság és tisztaság garantálása. Honnan lesz a pártnak megfelelő nagyságú bevétele? Hogyan lehet a párt költségeit a szükségletekhez racionalizálni? Illetve: hogyan lehet olyan elszámolási, nyilvántartási rendszert csinálni, ahol az SZDSZ pártpénzei ellenőrizhetők, hogy mindenfajta korrupciós vádat ki lehessen küszöbölni? Hogyan lehet párton belül kiszűrni, ha valaki valóban saját zsebre dolgozik? A párt alapvető érdeke, hogy habozás, és gondolkodás nélkül megszabaduljon minden olyan tagtól, aki kétes ügyekkel rendelkezik.
• A párt kommunikációs csatornáinak kialakítása. Mára minden parlamenti párt rendelkezik többé-kevésbé a saját irányítása alatt álló médiával. Az SZDSZ-nek is el kell gondolkodnia azon, hogy milyen módon tud nagy tömegben, és torzítatlan tartalommal eljutni a választókhoz. A jelenleg rendelkezésre álló eszközök nyilvánvalóan elégtelenek. (A kommunikációs eszközök közül feltétlenül kiemelendő, és úgy is kezelendő a személyes hatás, akár a tagokon, szimpatizánsokon, rendezvényeken keresztül, akár a helyi „közvélemény formálók” bevonásával.)
• A párt rövidtávú stratégiája. Mit tegyünk az elkövetkező egy évben? Hogy viszonyuljunk a versenytársakhoz? Hogyan kezeljük a szélsőjobb megerősödését? Mit kezdjünk a Fidesz agresszív, mindent elmosó demagógiájával? Támogassuk-e tovább a Bajnai-kormányt? Mit kezdjünk az ország valós politikai problémáival? Mit kezdjünk egy lehetséges liberális alternatíva felmutatásával?
• Személyi kérdések: a pártnak új vezetésre, új arcokra van szüksége. Olyan emberekre, akiket nem használt el az elmúlt két évtized. Friss emberekre, akik más szemszögből nézik az SZDSZ-t és ezért mást is látnak. Akik most nem egy roncsot, vagy egy probléma-hegyet látnak, hanem megnyíló lehetőségeket. Akikben éppen ezért van lelkesedés és erő ahhoz, hogy (újjá)építsenek. Jöhetnek az SZDSZ „másodvonalából”, pl. a kevésbé ismert (volt) polgármesterek, önkormányzati emberek közül, de a külső „holdudvarból” is. Most nem a „régi harcostárs” mivolt az előny – éppenséggel a frissesség, a külsős megközelítés az, amire szükségünk van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a „régieknek” bizony hátrébb kell lépni, az árnyékba. (Nem eltűnni, nem visszavonulni, hiszen a tapasztalatukra, a megfontoltságukra az újaknak igen nagy szüksége lesz!)
•  

Az a helyzet, hogy az elmúlt héten még azt terveztem, ma az SZSZ választási eredményét fogom elemezni: sikereket és kudarcokat, tendenciákat és veszélyeket a számok tükrében.

 Az elmúlt évek ellenzéki kommunikációja „liberális ámokfutással”, „rombolással”, „reformkáosszal”, sőt, „tudatos népirtással” volt tele. A Fidesz hangsúlyt helyezett arra, hogy a reform óhatatlanul kényelmetlen, sőt, néha fájdalmas (és alkalmanként valóban hibás) folyamatát „az egészségügy tudatos szétverésének” állítsa be. Ma a jobboldali szavazók szilárdan meg vannak győződve arról, hogy az országban tömeges kórházbezárások voltak, a megmaradó intézményeket a kormány megpróbálta eladni, miközben szántszándékkal megnyomorította és ellehetetlenítette az egészségügyben dolgozókat.

 

Valószínűleg sokan nem veszik észre, de éppen most folyik az újkori magyar történelem egyik legizgalmasabb, legnagyobb szabású politikai kísérlete: a Fidesz, és Orbán Viktor kétharmad fölötti parlamenti részesedést igyekszik elérni.

• Minden körzetben EGY, valóban esélyes jelölt legyen, akit mindenki, aki a kétharmadban ellenérdekelt, támogat.
• Ezek mögött a jelöltek mögött a lehető legszélesebb összefogás jöjjön létre formálisan is.
• A jelöltek MINÉL HAMARABB legyenek kiválasztva, hogy azonnal munkába tudjanak állni – egy képviselő felépítése ugyanis nem két hónap, amíg a kampány tart (bizony, kedves liberális barátaim, ezzel csak bukni lehet!!!), hanem – ideális esetben – négy év…
• Helyi kampánystáb és kampánystratégia felépítése mihamarabb.

1. Azt mondta Szíjjártó Péter, a Fidesz szóvivője a válságkezelő csomagról:

1. Azt írta a Fidesz a vizitdíjról:

A népszavazás sokkal jobban megrendítette a kormányt, mint az várható volt, Bár a miniszterelnök első indulatból még úgy nyilatkozott, „a költségvetésnek nincs lehetősége, a kormánynak pedig szándéka a vizitdíj kompenzálására”, és ezzel a felhatalmazással küldte tárgyalni az egészségügyi miniszterét is, az MSZP stratégái hamar felismerték, hogy a reformok útján képtelenek (vagy nem mernek) továbbmenni. Ez azonban szükségszerűen a koalíció felbomlását jelentette, hiszen a partner SZDSZ a „reformok motorja” szerepet vette magára, a reformok leállításához semmiképp sem tudta a nevét adni.

Az időszak kétségtelen pozitívuma a terület konszolidációja, a politika visszaszorulása (bár a kivonulás elmaradt, és a védekezés módjai sem lettek kidolgozva, így a tárca - és a kormány - továbbra is kiszolgáltatott a Fidesz-kommunikációnak), ugyanakkor nagy negatívuma, hogy a reform terén több visszalépés is történt. A vizitdíjat és a kórházi napidíjat kénytelen volt a kormány eltörölni, ugyanakkor a biztosítási törvény visszavonása távolról sem volt olyan szükségszerű, mint azt sokan hiszik. A "korbácsrendelet" gyakorlatilag nem került bevezetésre (a kötelező képzés inkább bosszantó és gyermeteg, mint valóban visszatartó), a gyógyszertámogatások csökkentése éppen a gyógyszerárcsökkenés hatását használja ki - és teszi tönkre. A kórházi struktúra átalakítása gyakorlatilag leállt. A legfontosabb változás azonban a rendszer szemléletében történt: a liberális tárca minden törekvése arra irányult, hogy valóban egy független szolgáltatói alrendszer, egy önálló társadalombiztosítási rendszer jöjjön létre, ami technikailag független a költségvetéstől. (Önálló, meghatározott forrásai vannak, amelyekkel előre számolhat, és amelyek felhasználásáról maga dönt.) Ezzel szemben az új vezetés a rendszerre ismét a költségvetés egy alfejezeteként tekint, amelynek forrásait szabadon változtathatja a pénzügyminiszter szándékai szerint: ha épp arra van szükség, bátran kivehet belőle, ha viszont a kényszer úgy hozza, akkor a költségvetés egyéb forrásaiból is kipótolható.

(Előzmény itt)

Magyarországon válság van.

Nyilvánvaló, hogy gyors, világos és határozott lépésekre van szükség ahhoz, hogy a helyzet kezelhető maradjon. Örvendetes tény, hogy Gyurcsány Ferenc felismerte, kisebbségi kormány élén, kizárólag a szocialista frakcióval a háta mögött képtelenség meghozni a szükséges lépéseket. Az új kormány felállítása is reális, jó lépés. Mi kell azonban a sikerhez?

1. Stabil, formálisan is létező parlamenti többség - azaz koalíció.

2. Határozott, felkészült, hiteles miniszterelnök, aki képes keresztülmenni mind az elkerülhetetlen társadalmi elégedetlenségen és ellenálláson, mind a Fidesz nyilvánvalóan várható aknamunkáján.

3. Világos program.

Végignézve az elmúlt hét eseményeit, teljesen világos, hogy egyetlen megoldás létezik csak.

A feladat tehát adott a Szabad Demokraták számára: ragadják karon az MDF vezetőit, keressék meg együtt az MSZP döntéshozóit, és tegyék az asztalra:

Vagy Bokros a miniszterelnök, a programjával együtt, egy MSZP-SZDSZ-MDF koalícióval a háta mögött - vagy előrehozott választás következik.

Nincs más megoldás.

(folytatása következik)

 (előzménye itt)

 1. 2006-2008: az Egészségügyi Reform

• Mitől lesz az új rendszer gazdaságosabb? Mitől fogja a forrásait hatékonyabban felhasználni? Mitől szűnik meg a pazarlás? Mitől lesz a rendszer tervezhető és hosszú távon fenntartható?
• Mitől fog nőni az ellátás minősége? Mi készteti a szolgáltatókat a folyamatos fejlesztésre, fejlődésre? Miért javítanak a szolgáltatók az ellátás körülményein? Mitől javul az ellátás szakmai hatékonysága?
• Mitől szűnnek meg a területi egyenlőtlenségek? Mitől szűnnek meg a társadalmi egyenlőtlenségek? Mitől szűnik meg a betegek nyilvánvaló kiszolgáltatottsága? Mitől javul a betegjogok helyzete, a betegpanaszok érdemi kezelése? Mitől lesz a rendszer átláthatóbb és ellenőrizhetőbb, biztonságosabb és igazságosabb a betegek számára? Mitől szűnik meg a hálapénz? Hogyan lehet biztosítani a társadalmi szolidaritást, a nemzeti kockázatközösség valódi fenntartását?
• Hogyan lehet erősíteni az öngondoskodás gondolatát? Mitől fog erősödni a prevenciós eljárások, a szűrések szerepe? Mitől fog erősödni a népegészségügy életmódváltozást célzó, egészséges szokások kialakítására irányuló, egy egészségesebb társadalmat kialakítani kívánó része? Hogyan illeszkednek a rendszerbe az extra szolgáltatásokat kínáló szervezetek, legyenek azok biztosítók, vagy szolgáltatók?

(folytatása következik)

(előzménye itt)

1. A Medgyessy-kormány időszaka

1. Sürgősségi osztályokat, központi ügyeleteket létesítünk azokon a területeken, ahol ezek az intézmények hiányoznak.
2. Új helikopterbázisok létrehozásával az ország minden pontja elérhetővé válik a légi mentés számára. Még az idén 3, a következő években 7 új mentőhelikoptert szerzünk be.
3. 40 darab új rohamkocsi és 80 darab mentőkocsi beszerzésével, a mentőkocsik új, korszerű műszerekkel való ellátásával még az idén jelentősen javítjuk a mentőszolgálat felszereltségét.
4. Még az idén Nemzeti Rákellenes Programot indítunk. Ennek keretében szűrőbuszokkal, szervezett utazással év végéig 65 százalékra növeljük az emlőszűrésen résztvevők arányát.
5. Felújítjuk és korszerűsítjük a regionális és megyei onkológiai centrumok sugárterápiás berendezéseit. Megkezdjük a Közép-Dunántúli onkológiai központ építését.
6. Egy éven belül biztosítjuk, hogy a daganatos betegeket mindenhol az országban megfelelően minősített, a szakmai követelményeknek mindenben megfelelő gyógyító intézményekben lássák el.
7. A fekvő- és járóbeteg-kasszák összenyitásával egységes gyógyító-megelőző kasszát hozunk létre.
8. Háziorvosok praxisközösségének és külön praxisalapnak a létrehozása, kistérségi összefogással háziorvosok központi ügyeletének megteremtése.
9. Ösztönözzük, hogy az azonos hatóanyagú és hatású gyógyszerek közül az orvosok a beteg számára kisebb terhet jelentő, olcsóbb gyógyszereket írják fel.
10. A promóció és a reklám szigorúbb szabályozásával mérsékeljük az indokolatlan gyógyszerfogyasztást és az orvosok érdekeltségét az azonos hatású gyógyszerek közül egy bizonyos gyártó termékének felírásában.
11. Átalakítjuk a legnehezebb helyzetben lévők közgyógyellátásának rendszerét.
12. Kialakítjuk az egészségügyi ellátás szabványait, amelyek garantálják, hogy a biztosított mindenhol, az ország bármely pontján minőségi szolgáltatást kapjon.
13. Pontosan meghatározzuk a különböző szintű egészségügyi ellátások igénybevételi rendjét.
14. Megteremtjük a járulékbefizetések ma hiányzó, nyomon követhető egyéni nyilvántartási rendszerét.
15. Az ősztől bevezetésre kerülő, az Európai Unión belüli ellátásokra jogosító EU-kártyákkal összekötve elkezdjük egy olyan rendszer kialakítását, amely alkalmas lesz a jogosultság és a befizetések ellenőrzésére.
16. Hatékonyabbá tesszük a járulékbeszedés rendszerét és a felhalmozott tartozások behajtását.
17. A fekete és a szürke munkavégzés kifehérítésével bővítjük a járulékfizetők körét. Ez teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy mérsékelhessük a tisztességesen fizetők ma túlságosan magas járulékterheit.
18. Elérjük, hogy minden biztosításra jogosult mögött tényleges járulékbefizetés álljon.
19. A biztosítási elv megerősítése mellett az állam felelőssége, hogy azok számára is biztosítsa a legszükségesebb egészségügyi ellátásokat, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nem rendelkeznek biztosítással.
20. Még ebben az évben pontosan meghatározzuk a biztosítási csomagot, azokat az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek mindenkit megilletnek, aki biztosítottként jogosulttá vált az ellátásra.
21. A biztosítási csomagba nem tartozó extra szolgáltatások a jövőben csak kiegészítő, vagy piaci biztosítás vagy teljes térítés mellett lesznek igénybe vehetők.

(folytatása következik)

(előzménye itt)

A ciklus első felének kétségkívül legjelentősebb hatású, és mindenképpen legnagyobb társadalmi visszhangot kiváltó változása az egészségügyi reform volt. Az elmúlt egy év során azonban a viharok elültek, az indulatok lecsillapodtak, s az egészségügy jórészt ismét kikerült a közgondolkodásból. Pedig a kérdés továbbra sincs rendezve, az átalakulás nem ment végbe, és a közeljövőben ismét jelentős változtatások várhatóak.

• 1989-ben, még a Németh-kormány különítette el a társadalombiztosítás kasszáját a központi költségvetéstől, s ugyanebben az évben tették lehetővé egészségügyi vállalkozások működését.
• 1992-ben az Antall-kormány vezette be a háziorvosi rendszert, s 1992-93-ban kezdődött meg a finanszírozási rendszer átalakítása a tb-önkormányzatok létrehozásával. (E lépést a Fideszen kívül minden párt támogatta.)
• 1995-96-ban a Horn kormány (és a Bokros-csomag) idején vette kezdetét a kórházi kapacitások elkerülhetetlen csökkentése, 1997-ben pedig megszületett az egészségügyről szóló, az ágazat működését alapvetően máig is meghatározó 1997. évi CLIV. törvény.

• „…a Kormány létrehozza az Egészségfejlesztési Kutató Intézetet, és megbízza problémafeltáró, adatgyűjtő, döntés-előkészítő feladatokkal.” / Az Orbán-kormány valóban létrehozta az Egészségfejlesztési Kutató Intézetet, ám ez az intézmény még a ciklus alatt meg is szűnt, azt az adatgyűjtő funkcióját pedig, amire megalkották, sosem látta el.
• „Az iskolai tananyag részévé teszi az egészségvédelmet, a kábítószerek, a dohányzás és az alkohol elleni küzdelmet.” / E téren nem történt előrelépés.
• „A Kormány olyan pénzügyi alapot teremt, amelynek forrása az alkohol és a dohánytermékek jövedéki adójának egy része, és amelyet az egészségmegőrzés céljaira fordít.” / Ez az alap máig sem lett létrehozva.
• „Megalkotja a nemdohányzók védelméről szóló törvényt.” / A törvény elkészült, több módosítással ma is érvényes.
• „A Kormány a szűrővizsgálati módszereket a nemzetközi tapasztalatok alapján felülvizsgálja és a szükséges hatásos programokat bevezeti.” / E téren nem történt előrelépés.
• „A családorvoslás feladatát a gyakorlatban is kiterjeszti a betegség-megelőzésre.” / E téren nem történt előrelépés.
• „Az egészségügyben a Kormány csökkenti az állam közvetlen irányítási funkcióit: szerepe főként a jogszabályalkotásra és a hatósági feladatokra fog összpontosulni. Az állami tulajdon az egészségügyi felsőoktatás intézményi betegellátó tevékenységében fog erőteljesebben megjelenni.” / Itt sem történt semmi, a célkitűzés pedig több, mint érdekes a Fidesz elmúlt években folytatott politikája tükrében.
• „Az egészségtudományi egyetemeken megteremti a népegészségügyi szakemberek képzését és programot dolgoz ki a középszintű szakemberek utánpótlására a munkaügyi központokhoz rendelt források felhasználásával.” / E téren sem történt semmi.
• „Az alap- és járóbeteg-ellátásban a Kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerősödését valódi és funkcionális magánosítás formájában. Ugyanakkor létrehozza az egészségügy tervezeti és szabályozott piacát. A Kormány folytatja az alapellátás fejlesztését, melyet stratégiai fontosságúnak tekint. A háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja és az ellátásén felelőssé teszi.” / E téren a Gógl-féle praxis-privatizáció hozott többek által vitatott eredményeket, miközben a járóbeteg ellátás privatizációjából semmi sem valósult meg. A „szabályozott piacról” nem is beszélve.
• „Az egészségügyi rendszert nyitottá kell tenni a befektetni hajlandó magántőke előtt is.” / Ez is inkább a mai Fidesz-politika tükrében érdekes…
• „A kórházak finanszírozását kiszámítható normatív teljesítmény-finanszírozásra szándékszik helyezni.” / Ez a későbbi TVK tervezete, a Fidesz-kormány nem vezette be.
• „A polgárok biztonságának erősítése érdekében egységes országos sürgősségi betegellátó rendszert valósít meg. Az ügyeleti szolgálat megerősítése nem halasztható tovább.” / E téren sem történ előrelépés.
• „A Kormány feladatának tekinti a betegellátás minden területén az ápolás fejlesztését.” / E téren sem történ előrelépés.
• „A Kormány fontos feladatának tekinti a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását, mely szerint a támogatásokat költség-hatékonyan, átláthatóan, világos szabályok alapján kell elosztani.” / Az elvek talán ismerősek… A valóságban az egészségügyi miniszter kötött megállapodást a gyógyszergyártók képviselőivel a gyógyszerárak alakulásáról.
• „A közgyógyellátás területén olyan változtatásokat eszközöl, amely szerint a szociálisan rászorultak ingyenesen juthatnak hozzá az összes számukra szükséges gyógyszerhez.” / E téren sem történ változás.
• „Rendezi az egészségügyi szektor bérhelyzetét és új bérrendszert vezet be. A jövedelem növelését új források bevonásával, adó- és járulékpolitikai változásokkal fogja megteremteni. Céljául tűzi ki a tisztes visszavonulás lehetőségének biztosítását. Ennek fő eszköze a praxisok forgalomképessé tétele.” / Az ígért duplázás (illetve 400%) helyett kb. átlag 25%-ra futotta.
• „A Kormány a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését, illetve az alapok irányításának és felügyeletének a Kormány hatáskörébe történő ideiglenes áthelyezését látja indokoltnak.” / Ez mindjárt a ciklus elején megtörtént, ugyanakkor az Orbán-kormány nem talált megoldást a TB-kassza kezelésére, így az lassan visszakerült a költségvetésbe.
• „Az egészségügy reformjának keretén belül a Kormány kidolgozza annak mechanizmusát, miként lehet növelni az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának hatékonyságát, és emellett vonzó intézményi formákat alakít ki annak érdekében, hogy az egészségügyi szolgáltatások költségeinek növekményét egyre nagyobb arányban lehessen nem állami forrásokból finanszírozni.” / Ez is érdekes célkitűzés!
• „A Kormány célja, hogy négy év alatt csaknem felére, 25%-ra csökkentse a társadalombiztosítási járulék mértékét.” / A 39%-os járulék 6+2%-kal, 31%-ra csökkent, miközben a fix összegű egészségügyi hozzájárulás 2100,- Ft-ról 4000,- Ft fölé nőtt.
• „A Kormány az egészségbiztosítás rendszerén belül megkezdi a biztosítási rendszer reformját. A reform fenntartja a mindenkire kiterjedő, szolidaritás alapú egészségbiztosítás elvét, de tágabb teret enged a magán és közösségi kezdeményezéseknek. A Kormány a szolidaritás alapelvű járulékra épülő finanszírozást tekinti az Alapbiztosítás forrásának. Ennek érdekében átalakítja a finanszírozási rendszert oly módon, hogy minden biztosított járulékkal fedezett legyen.
• Olyan kétszintű biztosítási rendszert kíván létrehozni, amelyben az Országos Egészségpénztár feladata a járulék-nyilvántartás, a begyűjtőn járulék capitáció szerinti szétosztása az elismert pénztárak között. A területi elismert pénztárak nyújtják az alapbiztosítást minden állampolgárnak, továbbá kiegészítő biztosításokat nyújtanak egyéni szerződés szerint. E pénztárak közvetlen szerződő partnerei a szolgáltatók szövetségének.
• A Kormány az ellátórendszer valamennyi területén szabályozott piaci mechanizmust igyekszik érvényesíteni. Forrásbevonási céllal is szorgalmazza a járulékalapú kiegészítő biztosítási rendszer létrejöttét. Támogatja a díjra épülő üzleti egészségügyi biztosítók és biztosítási szolgáltatások létrehozását.”

• „A járulékfizetők pénzének védelmében a Kormány felállítja a társadalombiztosítási felügyeletet, amely ellenőrzi az elismert pénztárak tevékenységét.” / Ez is elmaradt.

Mi több: sok 100.000 szavazónak lenne szüksége rá.

Azoknak, akik tehetnének érte (akár kicsiben, akár nagyban) ideje lenne eszmélni végre.

„Nem vagyok <demokrata>, már csak azért sem, mert az <alázat> és az egyenlőség lelki princípiumok, s csak megrontja őket, ha mechanizálni és formalizálni akarjuk; az eredmény nem egyetemes kicsiség és alázat, hanem egyetemes nagyság és gőg lesz, mígnem egy ork magához ragadja a hatalom gyűrűjét – s akkor ránk szolgaság vár.”

Járóka Lívia (Fidesz-MPSZ EU-képviselő):

„A magyar állam képtelenné vált ellátni állampolgárainak védelmét. A politika sorozatos baklövései és az általános társadalmi válság következtében a közbiztonságnak még az illúziója is szertefoszlott. A magyar igazságszolgáltatás kudarca volt, amikor emberi mivoltukból kivetkőzött (egyébként cigány) gengszterek, hidegvérrel meggyilkolták Marian Cozma válogatott kézilabdázót és az is a magyar igazságszolgáltatás kudarca volt, amikor kísértetiesen hasonló körülmények között (egyébként nem cigány) biztonsági őrök brutálisan meggyilkolták Simon Tibor válogatott labdarúgót."

• 2001-ben (a Fidesz-kormány utolsó teljes évében) az összes elkövetett bűncselekmény száma 465 694 volt, 2007-ben (ez az utolsó közzétett év) 426 914, azaz 8,3%-kal kevesebb, mint a Fidesz idején.
• 2001-ben a személy elleni bűncselekmények száma 20 927 volt, 2007-ben 17 110, azaz 18,2%-kal kevesebb.
• 2001-ben 248 gyilkosság történt az országban, 2007-ben 152, azaz 38,7%-kal kevesebb.
• 2001-ben a földerített bűncselekmények aránya 54% volt, 2007-ben 59%.

A veszprémi tragédiával beérni látszik a Jobbik két éves munkája, amellyel a roma kérdést a társadalmi közbeszéd középpontjába igyekeztek állítani. Ez a téma meglehetős népszerűséget hozott a radikális pártnak, ugyanakkor veszprémi gyilkosság keltette felháborodás nem várt fordulatot eredményezett: a Fidesz – felismerve a kérdés társadalmi fogadtatását, és a benne rejlő szavazatszerzési lehetőségeket – alapvetően változtatott stratégiáján, és egy elegáns akcióval kivette a „cigánykérdés” témáját a Jobbik kezéből.

Töredelmesen be kell vallanom: engem nem különösebben érdekelnek a melegek jogai. Továbbmegyek, az egyéb kisebbségek helyzete sem, a drogliberalizáció pedig teljesen hidegen hagy.

Szinte még friss a hír: az SZDSZ támogatottsága végre elmozdult a holtpontról és növekedni kezdett! Az új elnök személye tehát elhozta a várva várt változást! A nyitás politikája működik!

Az elmúlt napok eseményei azt mutatják, nagy a baj.

Korábban többször hivatkoztam az SZDSZ választási szerepléseire, ezzel indokolva, miért is a pártépítést tartom az új vezetés talán legfontosabb feladatának.

Néhány hónapja akadt a kezembe egy elemzés a liberális párt 2006-os szerepléséről a parlamenti választásokon. Elgondolkodtató adatok vannak benne, ezért most közreadom.

Jó olvasgatást és elmélkedést minden érdeklődőnek!

freagle

http://freagle.blog.hu/media/image/Az_SzDSz_szereplese_2006.doc

Sokan, sokféleképp próbálták már Orbán Viktor - és még inkább a megtévesztett követői - figyelmét felhívni arra, hogy a "néphez fordulás", a népszavazások manipulatív felhasználása, nemhogy nem a demokrácia csúcsa, de egyenesen ellentétes annak szellemiségével.

Úgy gondolom, végre találtam egy pártatlan megszólalót, akinek a demokrácia melletti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, a mi kis magyar belpolitikai öldöklésünkben pedig nem érintett.

Javaslom, hogy gondolkodjatok el a szavain, kedves - jobboldali, baloldali és liberális - barátaim!

Íme:

Ahogy a közvélemény is, a tagság is Fodor Gábor győzelmét, s ezzel valami új kezdetét várja. A néhai koalíciós partner – minden alap nélkül – a koalíció újragondolásában reménykedik, a Fidesz gyors kormánybuktatásban, a liberálisok pedig látványos megerősödésben.

Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy mindenki elvesztette a logikus gondolkodás képességét, különben az SZDSZ prominensei sem siklanának el néhány kézenfekvő összefüggés mellett.

A június 7-i tisztújításra azért kerül sor, mert a pártot a csalás vádja érte, és ezt a teljes vezetőség képtelen volt lemosni róla. Szánalmas bakik és politikai vakságra utaló megnyilvánulások vezettek oda, hogy ez a választás végül tényleg elkerülhetetlenné vált. A liberális elit éppen csak a következőket hagyta figyelmen kívül:

1. A HírTV soha nem volt objektív hírforrás. Most sem – ezt a látszatot kizárólag az szdsz-esek hathatós közreműködésével sikerült elérni.

2. Ennek megfelelően a HírTV célja nem a tényfeltárás, hanem az SZDSZ, illetve annak elnökének lejáratása, legitimációjának megkérdőjelezése volt, függetlenül attól, hogy az elnököt Kókának, Fodornak, vagy akár Kunczénak hívják.

3. A lejárató akció nem volt öncélú. Arra szolgált, hogy minimalizálja az SZDSZ népszavazáson mozgósító képességét, nehogy a NEM szavazatok a kezelhetőnél többen legyenek.

A HírTV – ismét mondom, a liberális politikusok hathatós segítségével – elérte a célját: a pártban valóban legitimációs válság alakult ki, a népszavazást pedig nehéz lett volna ennél is jobban megnyerni.

4. Az SZDSZ az elmúlt 20 évben soha nem működött professzionális politikai pártként. Mindig volt benne egyfajta „liberális klub” jelleg. Minden vezetője – köztük természetesen Fodor Gábor is – pontosan tudta, hogy a tagnyilvántartások pontatlanok, a küldöttállítás valójában ellenőrizetlen.

5. A szavazások a korábbi alkalmaknál is hasonlóan zajlottak. Küldött lett, aki lett, szavazott, aki szavazott – vagy aki szavazott helyette. Amíg azonban Kunczét 70-80 százalékos többség választotta meg, a „pótszavazatoknak” és az ellenőrzés hiányosságainak sem volt különösebb jelentőssége.

6. Tekintettel arra, hogy a viszonyokat mindenki ismerte, egyfajta „gentlemen agreement” működött, mindenki elfogadta, hogy azok a küldöttek, akik jelen vannak, és az a szavazás eredménye, amit a szavazatszámláló bizottság kihirdet. Ez a tavalyi elnökválasztáson is így történt, ezért nyilatkozott Fodor azonnal támogatóan Kóka győzelme után.

Ezek az ismert, mégis elsikkadó tények világossá tehették volna bárki számára: egyáltalán nem csalásról volt szó, mindössze „liberális slendriánságról”. Senki nem akarta manipulálni az eredményeket, és senki nem csinált olyat, ami korábban ne fordult volna elő, bármelyik jelölt támogatói között. Ezért volt megalapozott Kuncze Gábor nyílt levele, és ellenvéleménye a tisztújítással kapcsolatban.

Ez azonban az a pont, ahol az események váratlanul új fordulatot vesznek, s ahol az SZDSZ viselkedése elkezd eltérni mind a logikustól, mind a korábban jellemző nagyvonalú, kölcsönösen tiszteletben tartott mintáktól.

A Fodor-stáb – érzékelve a párton belüli elégedetlenséget, s a vezetőjük egyre javuló pártbeli támogatottságát – egyszerűen figyelmen kívül hagyta a felsorolt nyilvánvaló tényeket, s „a párt érdekére” és feddhetetlenségére, valamiféle bizalom helyreállítására hivatkozva következetesen kikényszerítette a tisztújítást. A jelenlegi elnök pedig – ha nem akarta, hogy végképp negatív kép alakuljon ki róla – nem tehetett mást, mint vállalta az újabb – idő előtti – megmérettetést.

Összegezve tehát azt mondhatjuk: Fodor és stábja a párton belül már sikerrel alkalmazta azt a stratégiát, amit a Fidesz éppen most a kormánnyal igyekszik megtenni.

1. Ha Fodornak valóban az lenne a fontos, hogy lemossa az SZDSZ-ről a csalás vádját, akkor továbbra is legitimnek fogadná el az előző választás eredményét. Nem harcolta volna ki a tisztújítást, vagy ha mégis, azt formálissá tenné. Kiállna a közvélemény elé, és azt mondaná: „Az SZDSZ tisztessége megkívánta, hogy formailag is feddhetetlenül válasszunk elnököt, ezért van szükség erre a választásra. Miután azonban egy éve nem történt csalás, az akkori eredmények legitimek. A mi dolgunk most tehát ennek deklarálása. Ezért bár elnökjelölt vagyok, ahogy egy éve is voltam, mégis mindannyiótokat arra kérlek, hogy erősítsétek meg a legitim pártelnököt a pozíciójában. Nem azért kérem ezt, mert egyetértek a politikájával. Nem azért, mert meggyőződésem szerint ne tudnám jobban vezetni a pártot. Hanem azért, mert tavaly két évre kapott felhatalmazást, és nincs semmi okunk ettől eltérni. Kóka János legitim módon lett megválasztva, és a rendes tisztújításig legitim elnök.”

2. Fodor azonban elnök akar lenni. Ezért aztán nem számít neki, hogy az előrehozott választás indirekt módon mégiscsak azt bizonyítja, hogy az SZDSZ-ben csaltak. Az sem számít neki, hogy ezzel végleg csalónak bélyegzi Kókát is, akinek e tekintetben egyetlen bűne az, hogy a népszavazás idején ő „mert” pártelnök lenni.

3. Mind Fodor motivációja, mind Fodor eszközei a Fidesz politikájára emlékeztetnek. Ahogy a Fidesz sem, Fodor sem vonja nyíltan kétségbe ellenfele legitimációját – de egyértelműen kifejezi, hogy azt mégsem fogadja el. Ahogy a Fidesz is, Fodor is mindent elkövet azért, hogy idő előtt megszerezze az áhított pozíciót, hatalmat. S ahogy a Fideszt sem, úgy Fodort sem zavarja, hogy ezért mások tisztességén, vagy éppen nyilvánvaló megállapodásokon, tényeken kell átgázolnia.

Úgy látszik, a „vér nem válik vízzé”.

A liberálisoknak azonban érdemes lenne alaposan meggondolniuk, hogy valóban ez-e az a „megújult, nyitott, elvi politika”, ami kihúzza a liberalizmus szekerét a kátyúból.